| Az
Arnis eredete nehezen követhető vissza. A szigetvilág történelmét
áttekintve tudjuk, hogy a letelepedettek között érkeztek emberek
Indiából, Dél-kelet Ázsiából, Indonéziából. Ez a sokféle nép és
kultúrájuk az évszázadok során keveredett, harcművészetük is közössé
vált, amelyben éles kardokat, tőröket és tűzzel keményített botokat
használtak a küzdelem során. Ezek a nagymértékben kifinomult harci
stílusok nagy népszerűségre tettek szert a nemzetközi harcművészetek
közösségében. Amikor a spanyol hódítók el akarták foglalni a Fülöp-szigeteket kemény ellenállásba ütköztek, ahol az őslakosok botokkal és kardokkal felfegyverezve kezdetben nagy sikereket értek el Lapu Lapu törzsfőnök vezetésével aki módszeresen képezte embereit a bot ill. kard harcokban történő használatára. A spanyolok sokkal modernebb fegyvereik ellenére vereséget szenvedtek és maga Ferdinánd Magellán is ott esett el 1521-ben. Tulajdonképpen Lapu Laput tekinthetjük az Arnis első mesterének és a technikák továbbadójának. Más források szerint a spanyol megszállás alatt a filippínók használtak egy Escrima nevü párviadal jellegű bottal történő mozgásformát, amelyet a későbbiekben ugyan betiltottak de a technikája mégsem tűnt el teljesen mivel titokban továbbadták és sokszor a hódítók „orra előtt„ színpadon, táncos vagy harci jelenetek előadása során vallásos darabokban játszották el. Ennek a neve moromoro. Ezekben a darabokban filippínó emberek játszottak, akik néha spanyol harcosoknak is beöltöztek, akik arnes-t viseltek, amely a középkori páncélzathoz tartozó vért. A karddal történő harci mozdulatok és a lábmunka teljes mértékben megegyezett az Escrimában használatossal. Az arnes szó hamarosan arnissá alakult és ez a név megmaradt. Az biztos, hogy az Arnis gyakorlását a spanyolok betiltották. Ezután évszázadokon keresztül titkosan gyakorolták, a technikákat apáról fiúra adták át. Remy A. Presas volt az aki a II. világháború után a különféle stíluselemeket egy egységes rendszerbe foglalta össze megalapítva ezzel egy modern önvédelmi rendszert a Modern Arnist. Amikor Remy A. Presas először utazgatott hazájában, akkor a különböző stílusokból kiválasztotta azokat.a technikákat, amelyeket ő a leghatékonyabbnak gondolt és saját harcművészeti ismereteivel, mint a karate, judo és kenpo kombinálta azokat. A Modern Arnis, ahogy Presas elnevezte rendszerét, magába foglalja puszta kezes technikáiban azokat a mozdulatokat, amelyeket az egy botos (solo baston) és kétbotos (sinawali) technikákban alkalmaznak. Presas rendszere alacsony rúgásokat és földre vitelt is alkalmaz a teljesség érdekében. Presas modernizálta a tradícionális Arnis egyes meghatározott edzési helyzeteit – mint pld. az ellenség kezének vagy karjának a megütése annak botja helyett. Ez egy fájdalmas gyakorlat, amelyet csak azért fogadtak el mivel az arnisban használt nádbotot szentnek tekintették. Presas úgy gondolta , épp olyan helyes gyakorlási módszer az, ha a botot ütik meg. Ezzel egyrészt sok fájdalmas ütéstől védi meg a tanítványokat, másrészt sokkal kevesebb arnis tanuló veszíti el kedvét és bátorságát. Presas nem egyszerűen csak kombinált bizonyos technikákat, hanem arra bátorítja a tanítványokat, hogy sajátítsák el az Arnis elveit érezzenek rá saját technikájukra. A módszernek meg kell felelnie és illenie kell a személyhez és fordítva. Ezt egyszerűen úgy nevezi „sodorja az ár”. Az „ár” Presas univerzális kifejezése annak a kényelmes helyzetnek a meghatározására ahol az Arnis mozdulatai és az egyes ember teste maximális hatékonysággal tudnak találkozni. A test és a fegyver szinte egybeolvad, hogy a legtermészetesebb küzdő stílust érhessék el, amely a személy igényein és tulajdonságain alapul. Az Arnis egyre jobban terjedő harcművészet. Úgy tűnik, hogy a stílusbeli megkülönböztetéseken túllépve a Modern Arnis elsajátításának elsődleges előnye a felfedezés, főképp, ha Presas módszerei szerint járunk el. |